Rég adtam már életjelet magamról, gondoltam akkor már gasztrobloggerkedek egyet.

Amúgy még tart az arany középút megtalálása projekt, inkább kevesebb sikerrel mint több, de már bevetettem a titkos módszeremet, ami remélhetőleg cirka 2 hónap múlva ki is fejti a hatását, addig meg próbálok nem elcsábulni mindenféle izgató étek felé.

Szóóval, néha rámtör az alkotási vágy, és a gasztronómiai tudásomat mélyíteni kívánó kreatív énem, így volt ez tegnap is. Régóta ki akartam próbálni az amerikai palacsintát, bár igazából tökegyedül még simát se csináltam, de mi az nekem ugye, bennem van az erő :) Van egy újabb média-vezérelt fogyi program, az Ez zsír!, ami szerint én 1551 kalóriás napi kajálással lefogyok 59 kilóra, hát izé, úgy legyen, nade nem is az a lényeg, hanem vannak ott frankó kis receptek, videóval az olyan degeneráltak számára, mint én. Ihol van az amcsipalcsis.

Ha már odafigyelünk a súlyunkra ugye, illenék nem cukorral és liszttel nyomulni. Buday se fog így lefogyni az életbe se ha mind megeszi ezeket amit főz, de az legyen az ő baja. Szóval én eritrittel és fele zabpehelyliszttel csináltam, először nem akartam az egészet abból, sok volt a bizonytalansági tényező, de így utólag szerintem menne az teljesen is. Az eritrit természetes édesítő, olyan mint a xylit csak nincs benne kalória, vagyis alig.. És a vércukrodat se bassza fel az egekbe. Sőt sehova se. Eritrit lájk.

A kompromisszumos Amcsi Pál készítése közben sikerült két konyhai eszközt is gallyra vágni, ez a tegnapi nap nem volt az én napom amúgy se... Merugye aszongya a recept, vagy a buday, hogy verjük fel a tojásfehérjét keményre. Jóvan, erre való a robotgép (a feladat-eszköz párosító képességem kiváló, el kell ismerni), be is izzítom, robotol meg minden, csak mért berreg ennyire, olyan mintha akadna az edénybe.. Különböző próbáknak vetettem alá, úgymint edényből való totális kiemelés, és meg kellett állapítanom, hogy még mindig berreg, így le is vontam a gyors következtetést, miszerint nem az edénybe akad. Aztán már annyira szenvedett hogy alig ment, jóvan mondom eddig tartott a pályafutásod, még jó hogy csak otthonról nyúltam nem kellett érte súlyos ezreket kiadni (szám szerint vagy 3 lehetett szegény...) Robotgép over, jön a kézi erő, ami meg kell mondjam hagy némi kívánnivalót maga után, a csuklómozgásom nem túl kifinomult.. Na majd gyúrok erre is a kondiban. Na csak sikerült valami habfélét kiszenvednem magamból, mondom Ez zsír! Aztán jött a következő probléma, a vaj paradoxon. Hogy a picsába keverjem azt habosra amikor az istennek se akar szétjönni és ragad össze-vissza? Na mondom haggyatok békén, robotgépem nincs de van mikrohullámú sütőm, az majd megoldja a problémát! Cucc betesz, 20 mp múlva kivesz, cucc folyik, Ez zsír! (már megint, és most tényleg) Az egyetlen mellékhatás a habos helyett folyós állag lett, nade valamit valamiért. Összekutyultam még a többivel, és belekerült a lényeg is, a titkos hozzávaló, az ízlelőbimbók kényeztetője, a narancshéj! Azt ne hagyjátok ki semmi esetre se, és le kell szarni hogy mennyi vegyianyaggal lett lepermetezve az a szerencsétlen narancs, ennyit még lehet áldozni a hedonizmus oltárán! Fúú, isteni lett tőle a cucc, más sütibe is simán bele lehetne tenni szerintem. Mondja a profi :) Na a kisütés is jól ment, csak az uccsót szaggatam szét kicsit, de az még belefér. A tefáledényem viszont nem lenne ilyen jó véleménnyel a processzről, mivel a fém palacsinta forgató eszközzel nem jöttek ki olyan jól, elég rendesen belevájt a lelki világába... Szóval robotgép over, tefáledény over, de Borsika boldog mert csúszik le a torkán a fincsi lekváros palcsi, nyamiii :)

Fényképet nem csináltam, tudom lúzer vagyok, micsoda gasztroblogger az ilyen, de akkor még nem voltak ilyen irányú ambícióim a projektet illetően. De azért próbálom írásos formába önteni a végeredményt: dupla adagból lett 7 darab, kb. 10 centi átmérőjű sárgás-barnás foltos placsni. Jó étvágyat! :)

Na de ennyiben nem állt meg a tegnapi zsenialitásom, sőt, ez csak a bevezető volt! Szép és jó volt ez a 7 darab palcsika, de a másnapi ebéd gondomat valahogy nem oldotta meg. Aztán elmentünk shoppingolni, és az intuícióm a húspult felé vezetett... Ott elmorfondíroztam cirka 10 percet, hogy miaszart csináljak, aztán maradtam a csirkecombnál, az legalább gyorsan megvan, befűszerezem és kész, a többit megoldja a hő. Na igen, de ahogy lenni szokott, az az 5 percesnek tűnő munka fél órásra sikeredett, mert ha már csinálok valamit, csináljam jól. Nade milyen legyen az a csirke? Valahol hallottam, hogy a citromos csirke az jó, nameg a citronyt amúgyis lájkoljuk. Jóvan, de azon belül hogy? Rákerestem a neten, ott mindenféle bonyi és hosszadalmas eljárást találtam, mondom a szarakodásnak most nincs helye este fél 10-kor, csinálom my way. Azaz: citromlé, só, bors, fokhagyma, oregánó. Belefektettem a combikat egy tepsibe, közéjük meg ment lilahagyma, alma, és egy kis mexikói zöldségkeverék a fagyasztóból. A sütési időről se volt sok fogalmam (ja elfelejtettem említeni, hogy életem első sültcsirkéjéről beszélünk :D), de régen sok tepsis krumplit csináltam, annak is kellett háromnegyed óra minimum, mondom akkor ráérünk. Másfél órát sült végül, uccsó fél óra alufólia nélkül, az kicsit sok volt mert a zőccség kicsit odaégett, de a hús nem, amit sikerként könyvelek el :)

A végeredmény meg valami frenetikus lett, nem tudtam volna elképzelni se hogy csirkéből ilyet is ki lehet hozni! Pedig azt hittem, hogy vagy elfokhagymázom vagy sótlan lesz vagy nem sül át/odaég, de egyik se, és a citromtól meg a többitől annyira kurvajó ízorgazmus lett belőle, hogy álmaimban se gondoltam volna hogy én ilyenre képes vagyok... Sokkal jobb így mint a hagyományos sült csirke, és a műszarokkal meg fűszersókkal meg maggi ízfokozós anyámkínjával készített valamiktől is sokkal-sokkal jobb! Szóval a nátrium glutamát elmehet a picsába, de azért belegondoltam, hogy ha én még erre nátrium glutamátot is teszek, akkor tuti elalélok és újra kell éleszteni...

Na hát ez volt a tegnapi termésem, úgy látom van helyem a konyhában, és nem csak a mosogató mellett :)
Persze kissé elfogult vagyok magammal szemben, és sztem újabb 1 hónapig az anyám kosztját fogom enni, de ami jó az jó, ennyi :)

5 kg zsír... Ennyi ment le rólam pár hónap alatt. Na jó, 4,5 ha a program kezdetétől számoljuk.
60.3 kg voltam reggel... Volt ez már kevesebb is, de az 59-es álomhatárt nem sikerült átlépnem. Pedig átléphettem volna, ha nem engedek a kísértésnek annyi alkalommal..

Nem volt egyszerű. Nem volt egyszerű, hogy rávegyem magam a mozgásra, hogy lemenjek futni, hogy lefussam azt amit kell, hogy visszafogjam a kaját, hogy ne egyek félre és hogy ellen tudjak állni. Ez ment a legnehezebben. Amikor ott van előttem, és nem ehetem meg. Túl nagy volt a kísértés. Ahogy telt az idő, annál nagyobb. Az eleje a legkönnyebb. Akkor még fel van töltve az ember, egy pár hét után még nem hiányzik úgy a kaja. Akkor még emlékszel arra, milyen volt jól lakni. Aztán kiürülsz. És akkor átkapcsolsz drogos üzemmódra. Kitölti minden gondolatodat az anyag, számolod a perceket, hogy mikor férhetsz hozzá legközelebb, és mi az ami jó is és bele is fér. Mi az ami ki is elégít, de nem is nagy bűn.. De semmi nem elégíthet ki igazán. Mert ha igen, másnap szépen felkúszik a mérleg nyelve. És akkor jön a bűntudat. A bűntudat utáni szenvedős edzések, és a reménykedés másnap, hogy nem kúrtad el véglegesen. Nem egyszerű, ezt tudtam az elején is. De nem tudtam, hogy ennyire.. Csak az tudja, aki végigcsinálja. És most nem a mellem akarom verni, hogy milyen fasza gyerek vagyok. Mert akkor lennék az, ha vasemberként mindent szabályt betartva csináltam volna végig ezt a majdnem 3 hónapot. De az anyag sokszor erősebb volt, mint én.

Csodálom azokat, akik úgy jönnek ki egy programból, hogy győztek minden téren. Hogy megszerették a futást, és legyőzték az éhséget.. Hogy legyőzték a démonaikat. Az én démonaim csak ideig-óráig vonultak be az árnyékba, hogy kicsit úgy érezzem, szabad vagyok. De lehet, hogy ez a többiekkel is így van, csak ezt elfelejtik megemlíteni? Az élet folyamatos küzdelem a végső szabadságért, és nagyon kevesek elég erősek és kitartóak ahhoz, hogy tényleg elérjék.

Tegnap este megnéztük az Eat, pray, love c. filmet. Nem egy mai darab már, de mivel semmi nem történik véletlenül, ezt a filmet pont tegnap kellett megnéznem. Sok igazság van benne, annak ellenére, hogy ilyen tinglitangli nőcis filmnek tűnik. A fizikai élvezetektől indul a lelki felé. A főszereplő csaj önismereti útjáról szól. Először kiélvezi az ízeket, a földi örömöket, aztán a világ és önmaga mélyebb megismerése felé fordul. Mindannyian ezen megyünk keresztül. Eljön az életünkben egy pont, amikor rájövünk, hogy nem is tudjuk, kik vagyunk. Szerepeket játszunk, jó gyerekek, társak, munkaerők, kollégák, állampolgárok vagyunk. Vagy éppen rossz, ki hogy áll hozzá. De tényleg ezek a szerepek vagyunk mi? És akkor elkezdünk keresni. Nem mindenkinek van alkalma bejárni ilyenkor a világot, de nem is kell. Ott van minden bennünk, csak rá kell találni. Kihívások, és kapcsolatok útján. Ahogy a csaj is mondta, minden ember akivel találkozol, tanítómester. Mindenki hat rád, hol támogató, hol szembesítő szerepben. Általában aki idegesít, annak az az oka, hogy a saját hibáidat látod meg benne. Kihívások nélkül pedig nem lenne fejlődés. Az az igazi önismeret. Honnan tudtam volna, hogy hogy fogok reagálni lelkileg 77 nap diétára, amíg nem próbálom ki? Never choose the easy way, choose the right way...

Nagyon tanulságos volt ez az időszak. És itt nem is az a lényeg, hogy megtanultam főzni (jobban), meg már nem úgy futok mint egy mozgássérült rinocérosz :) Persze ezek is számítanak. Amikor belekezdtem a programba, határozottan éreztem, hogy eddig bezárt kapuk fognak megnyílni előttem általa. Hogy változni fogok, és hogy változni fognak a dolgok körülöttem. Hogy közelebb kerülök ahhoz, amit mindig is akartam. Magamhoz.

Eat, pray, love... Ezek fontos dolgok, egyiket sem szabad alábecsülni. De túlbecsülni sem. A filmben is elhangzott, hogy a legfontosabb az egyensúly. Ha meg tudod találni a középutat, akkor tudsz csak harmóniát teremteni magad körül. Ez a 77 nap nekem minden volt, csak harmónia nem. De nem is az volt a célja. A célja a megtapasztalás volt. Az evés igen fontos dolog az életemben, és elvették tőlem az élvezetét, és vágytam rá, mint a piás az üveg után... És ez a vágy nem múlt el, sőt, egyre erősödött. Hiába ettem kevesebbet, hiába kellett volna beszűkülni a gyomromnak... A nemevés szelleme folyamatosan ott körözött a fejem felett. Most viszont, hogy vége, a zabálás szelleme váltotta fel.. Bevallom a mai napom és ez a pár nap szabadság nem az önmegtartóztatás jegyében fog telni... Hanem a csokik meg a tészták jegyében :) De utána, amikor már feltöltődtem, az arany középútra fogok törekedni. Sok hasznos gyakorlati dolgot is tanultam, amivel össze fogom tudni egyeztetni az egészséges és mértékletes életmódot az ízek élvezetével. Nem 1000 kalórián fogok élni, de nem is 2000-en, és a mozgással kombinálva nagyon merek reménykedni benne, hogy meg fogom tudni tartani azt, amit elértem.

Ezúton szeretném megköszönni Bencének és a Lifetiltnek, hogy elindított ezen az úton. Ha már háromszavas szlogeneknél tartunk, az enyém ez lenne: Read, feel, live... Az írás az, ami a lelkemig hatol, és ami elülteti a magot. Ami aztán szépen kicsírázik és testet ölt a való világban, vagyis az én világomban, érzések formájában. Érzem, tudom, hogy mit kell tennem, ahogy akkor is éreztem, amikor a Lifetiltet olvastam. Tudtam, hogy ez az az út amire most rá kell lépnem. De nem elég tudni valamit, csinálni is kell. Mert addig semmi hiteled nincs, amíg csak beszélsz, tettek nélkül teljesen felesleges bármit is mondani. Élni kell az álmaidat, még hogy ha a valóságban inkább rémálomnak tűnik is. Máshogy nem fogsz tudni feljebb jutni, és beljebb önmagadban sem.

Ennyi voltam, ennyit tudtam produkálni, de a kudarcaimmal együtt is büszke vagyok arra, hogy végigcsináltam, és hogy most meg tudtam írni ezt nektek. Remélem a sztorim nektek is segíteni tud egy kicsit abban, hogy egy kicsit közelebb kerülhessetek a középpontotokhoz.. Ahol béke van és nyugalom, és egy folyamatos belső mosoly, ha magadra nézel :)

Persze jönnek az elmaradhatatlan képek:

És az adatok:

U.i.: Más jellegű írások hatására megfogalmazódott bennem egy alternatív technika, a kevésbé hard way alkalmazása terén... Ennek a kipróbálásához idő kell, de ha sikerül, mindenképpen közzé teszem, és leteszteljük mindenki nagy örömére :)

Hát kedveskéim, lejárt a 10 hét..
De sose elég a jóból, csinálunk belőle egy 11.-et is, mert hála a sorozatos ünnepeknek és megingásoknak, nem tartok ott ahol szeretnék..

Szóval további konklúzió és kibeszélőshow 1 hét múlva várható, addig is felteszek egy képet, az első fürdőruhás live bevetésemről az idén, egy hete az Omszki tónál:

A fejem egy kicsit elcseszett lett, azt nem kell nézni :)
A többi meg olyan, amilyen...

Tegnap hazamentem, és az alábbi párbeszéd zajlott anyám és köztem:

A: Vettem szalonnát, egyél.
B: Nem ehetek szalonnát, diétázom.
A: De ez abált, ez finom.
B: ...

Aztán persze kifejtettem neki, hogy az egy dolog hogy mi finom, kb semmit nem ehetek ami finom...

Aztán mielőtt elindultam:

B: Ugye hogy látszik, hogy fogytam??
A: Hááát... (tanácstalan fej)
B: Erre a kérdésre azt kell válaszolni, hogy igen!
A: Igen!

Mondom köszi :)

De a másik oldal se jobb, a kedves párom ugyanis hízókúrán van, és a legfaszább édességekkel van körülvéve, ami nem is lenne baj, ha megenné (lehetőleg úgy hogy ne lássam), aztán elpakolná. De nem, ott van végig a szemem előtt a drog, és álljam meg hogy ne nyúljak bele főleg amikor senki se látja... De megállom, mert fasza gyerek vagyok, és magam előtt nem akarok beégni főleg... De amikor meglátom, rám jön a kívánás, és úgy is eszek valamit, amit lehet, de ami nélkül még éppenséggel meglettem volna..

De összességében jól állok, pedig kezdek egyre kompromisszumosabb kajákat enni, de úgy látszik így is működik, sőt! Újabban tömör homemade barna kenyéren és gyümölcsrizsen (!) élek, és reggel 61.3 kg voltam! (Tegnap reggel 61.9...) Ezt hogy csináltam, nemtom, de felettébb örülnék ha tartható lenne a gyümölcsrizs kúra :D Amúgy nyugi, módosítottam egy "kicsit" a recepten, barna rizsből és 0 kalóriás eritritből (természetes édesítő) csináltam (de még így is csak alig édes), szóval tök kevés kalória van benne (63,5 kcal/100 g). De persze ebből se lehet teleenni magam. De mostanában 1200-1300 kalória körül jön ki egy nap. Azt akarom elérni, hogy úgy tudjak fogyni, hogy közben nem éhezek, mert az idegeim újabban nem nagyon tolerálják a minimál kosztot. De ha ezt az ütemet sikerülne fenntartani (ami túl szép lenne hogy igaz legyen, na meg el is fogynék a végére), nem sokáig kéne éhezni az tuti :)

De basszus, mikor voltam én ennyi utoljára??? 14 éves koromban kb...
 

Éppen diétás főzőtudásom fejlesztése ügyében böngésztem a netet, és mi az amit a gugli rögtön kihozott? Ez:

http://www.femina.hu/fogyokura/100_legjobb_karcsusito_recept_7

És itt mi rögtön az első recept? Krumpli!!!
Tejföllel meg margarinnal... Így az a kis pulykahús olyan mintha csak dísznek lenne ott...
Na hát aki ezt eszi és lefogy annak személyesen szeretnék gratulálni.. Bence is tuti padlót fogna ha meglátná :)
Ez a recept kb. olyan, mintha nagy megnyugvással salátát ennél, és büszke lennél magadra hogy milyen fasza gyerek vagy, csak így mellesleg rátennél egy kis cukros-majonézes öntetkét, hogy jobban csússzon... Ez a szarnak egy hatalmas nagy pofon kategória.
És mindez a femina.hu-n, ami az egyik legnépszerűbb női oldal. Csoda, hogy nem fogynak le a nők? Alapvető tévedések vannak a diétázással kapcsolatban, aztán meg csodálkoznak ha nincs eredmény.

Végül is ha jól belegondolunk, a mai világban ezt szoktuk meg, minden elérhető, nem kell igazán semmiért se tenni, minden az ölünkbe pottyan, és ha meg mégse, akkor ki vagyunk akadva hogy már pedig ilyet hogy lehet... Hogyhogy nem minden úgy van ahogy mi elképzeltük? Hogyhogy nem lehet fogyni krumplival meg tejföllel? Milyen világ az ilyen???

Már pedig nem lehet. Ez van, ezt kell szeretni. Vagyis ezzel kéne tisztában lenni.
Ha sok zsírt és szénhidrátot eszel - hízol. Ha keveset - fogysz.
Ha sokat eszel - hízol. Ha keveset - fogysz.

Az olyan dolgokat messziről el kell kerülni diéta alatt, mint a tészta, krumpli, cukros akármi, zsíros akármi. Lisztből csak teljes kiőrlésű, vagy lassan felszívódó (pl. zabpehelyliszt). De az se legyen domináns. Domináns a hús (szárnyas) meg a zöldség. Kis gyümölcs, kis tejtermék. Néha rizs. Ha ezt nem tartod be, el van kúrva az egész.

Nem mondom, hogy én ezzel tisztában voltam az elején... A saját káromon tanultam én is meg. De kérdem én, mért írnak olyanok egy ilyen cikket, akik ezt nem tudják? Akik csak az újságban olvastak a fogyókúráról meg a tévében látták? Vagy akik próbálták, de nem sok sikerrel? Mért hazudunk mi nők, saját magunknak? Vagy ha én megszenvedtem, és lefogytam, a másikat jól átverem, hogy csak én nézzek ki jól?

Vagy ez így szokott működni ezeken a női portálokon és magazinokban? Csak én vagyok ilyen tájékozatlan, hogy nem olvasok ilyeneket és nem vagyok tisztában a hétköznapi felfogással, ami magába foglalja a semmiről való fecsegést és a celebek majmolását?

Ha igen, akkor bocsi a kiakadásért.. Én kérek elnézést :)
 

Hát kéremalássan, eltelt egy hónap, és eleget teszek a restanciámnak (éppen ideje volt mi?), és közlöm a száraz tényeket. Igen, végre megint lehet nézni a seggem! :)

Hogy még kicsit szítsam a kedélyeket, elmondom mi volt eddig :)
Túl vagyok egy béres alexandra live-on, egy runtilten, egy kondizáson, és egy igen drága müller péter előadáson, mindez vasárnap óta :) Jó, az előadáson nem sok kalóriát égettem, de szükségét érzem megemlíteni társadalmi célú hirdetés gyanánt, miszerint mindenki figyeljen oda hova parkol, főleg a parkoló óra melletti megállni és várakozni tilos táblákra tekintettel... :)
Na de mi is lényeg? Hát a RunTilt!!! Megcsináltuk, 5 km, emeletes rekord, éljenzés nekünk, mert megérdemeljük! :) Azért nem mondom hogy egyben lefutottuk, volt vagy 3 db belesétálás, de nem sokáig, mert ha nem az életünk múlt rajta akkor futottunk hősiesen :)
Szóval megariszpekt nekünk, aztán majd megpróbáljuk tartani a színvonalat, én legalábbis ma délután nyakamba veszem újra a salakot és kíváncsi leszek meddig jutok vele. Az 5 km-t nem garantálom, de rajta leszek az ügyön :)

Na és hol tartunk most? 1 hónap után 2,5 kiló minusz, nem sok de én örülök neki :) Ha tartom az ütemet, a program végére meglesz az áhított 59 kg, azzal meg is lennék elégedve :) A colosságom miatt sokkal kevesebb már nem kéne, mert akkor még rám fogják a végén, hogy anorexiás lettem, nem mintha érdekelne, de azért na :)

A megfelelő kajamennyiséget amúgy nem volt könnyű belőni, a hónap végére kristályosodott ki, hogy mi az ami használ de még nem döglök bele. A lemondás nem kevés, ezzel senkit nem akarok áltatni, kevés dolog amit megengedhetek magamnak, és abból se sokat. Újabban 1000 kalória körül mozgok, vagy még annyi se. Erre mit mond a májfitnesszpál:
You are eating too few calories. Not only is it difficult to receive adequate nutrition at these calorie levels, but you could also be putting your body into starvation mode. Starvation mode lowers your metabolism and makes weight loss more difficult. We suggest increasing your calorie consumption to 1,200 calories per day minimum.
Azaz, egyek többet, mert így nehezebb lesz fogyni, ha a testem átkapcsol éhezésbe..
De pont azt tapasztalom, hogy így indult be jobban a fogyásom, minden nap kisebb számokat látok a 62. után :) Eddig meg volt, hogy több voltam mint addig.. Éhezni nem nagyon szoktam amúgy, már úgy nagyon, persze nem lenne olyan perc, hogy ne ennék meg egy fél disznót, de ez már kezd megszokottá válni :) Ha rám jön az éhség, valami alacsony kalóriatartalmú cuccot, zöldséget vagy salátát, vagy pufirizst vagy ilyeneket eszek, hogy ne jöjjön rám az idegbaj :)
Azért még mindig van olyan, hogy elcsábulok egy-egy gomolyára vagy banánra vagy hasonló bűnökre, de próbálom ezt a minimumon tartani, hogy ne fogják vissza a processzt.

A főzési ambícióim egyre jobban bontakoznak ki (jobbat mondjuk amúgy se tudnék, ha olyat akarok enni amit lehet is...), de már várom is hogy megcsinálhassam a legújabb áldozatomat, vagy amit épp megálmodtam valamelyik éhségrohamom közben :) És mivel még mindig csak sikerélményem van ezzel kapcsolatban (kivéve a zabos kenyér, ami konkrétan ragad, de ott a recept volt a szar :P), az alkotó kedv egyre könnyebben kerít a hatalmába. És az se utolsó, hogy faszát ehetek, olyat ami tényleg tetszik, mivel én tudom a legjobban, hogy mi a jó nekem :)

Na akkor lássuk a medvét, íme az egy havi állapotom:

 Összehasonlításként a before kép:

Lassan egy hónap telt el.. Eszembe jut erről egy nóta: "Oly távol vagy tőlem, és mégis közel"... A 70 nap még mindig olyan messzinek tűnik, amikor a nemevésről van szó, de olyan közelinek, amikor a produktumra gondolok...

Szóval akkor gyors helyzetjelentés.

A nemevés még mindig nem jól megy, és ahogy telik az idő, annál jobban rájövök, hogy igencsak nagyvonalú voltam én azzal az 1500 kalóriával.. De még az 1300-1400-el is, amit mostanában tolok. Az 1200-nek kéne a nagyon maxnak lenni, amit még megengedhetek magamnak, hogy valami látványos eredmény is legyen. De a túl kevés kalóriától is fosok, mert a jojózást nagyon el akarom kerülni... Szóval be kéne lőni valami optimumot, ami jelenleg under construction. Igen nagyvonalú vagyok még a zsírokkal szemben is, bár a gomolyából csak néha eszek fél szeleteket, de az orális fixációmat (:)) kielégítendő, elő szoktak kerülni bizonyos magvak, amit tudunk h egészségügyi szempontból igen előnyösek, de lefogyni nem fogok tőlük.. Sőt, elvileg visszafogják az egész folyamatot.. Na ennek tudatában asszem leállok velük... Táplálkozási tanácsadóm további javaslata, hogy ha már mindenáron fixálódni akarok, akkor rágjak répát (rossz az, aki rosszra gondol! :D), és mivel semmi bajom a répával, meg is fogadtam a tanácsát. Sikerült is kiválasztanom egy méretes példányt, és miután lehúztam róla a bőrt, jól .... Lereszeltem! :D
Na ezt asszem nem árt kifejteni bővebben is :)
Mivel rejtett főzőzseni vagyok, kiötlött a fejemből egy kurvajó gondolat, hogy csináljunk salátát! És persze kurva jó is lett :) Tök egyszerű, és mégis finom. Persze a receptet csak fogyókúrázoknak ajánlom, meg nőknek. :) Szóval végy egy kis fej jégsalátát, aprítsd fel, reszelj bele egy nagyobb répát, keverd össze (milyen váratlan fordulat), és önts rá egy doboz befűszerezett natúr joghurtot. A fűszerezést nem kell túlzásba vinni, én kis sót, borsot, meg őrölt köményt tettem bele. És a végeredmény összesen 180 kalória lesz, de mennyiségre viszont teljesen jó, telít, vacsorára pont ideális. Nyami-nyami :)

A mozgás terén egyre jobb hírekkel tudok szolgálni, most hogy itt a jó idő, nyakunkba vettük a közeli futópályát, és jelentem, a rekord 3,2 km! A kezdeti 1-hez képest elég nagy teljesítmény, valljuk be :) Bár nem száguldoztunk, de akkoris :) Büszke vagyok magunkra :) Mondjuk az első alkalom után, amikor még "csak" 2,2 km-t tudtunk menni, elmentem másnap kondizni, na azt a szenvedést amit a futópadon levágtam.. Még az 1 km is alig ment.. Most nem a tüdőm nem bírta, hanem a lábam.. Masszív izomláz jött ki rajta. De valahol mindent el kell kezdeni.. A 2. pályás alkalom után már nem volt izomláz, ma megyek terembe, kíváncsi leszek mit fogok tudni produkálni a futópadon. Bár túlzásba nem akarom vinni, mert vasárnap RUNTILT!!! Kell az enerdzsi :) Mert az ugye 5 km, amitől még mindig messze állunk, de meg fogjuk csinálni, mert faszagyerekek vagyunk! Ennyi :) És ráadásul vasárnap Nívea fitness nap is lesz, amit szintén nem lehet kihagyni, szóval délelőtt ugrálás, délután futás, mindez az egyetlen szabadnapomon.. Éljen a sport! :D

Hát valahogy így állunk most, hétfőn hónapforduló, úgyhogy megpróbálok produkálni valami tetszetős fotósorozatot a kb ugyanúgy kinéző testemről (majd jól behúzom a hasam :D), meg jó sok számot, amiben szintén nem lesz túl nagy cséndzs, de azért megpróbálom összekapni magam addigra :)
 

2 hét. Ennyi telt el a kezdetek óta. Aki eddig hiányolt, annak üzenem, hogy még élek, és nem tűntem el a pizzák és csokikák világába (pedig nem lett volna ellenemre..), csak 1 hét után még nem láttam sok változást, meg a gondolataim tele voltak csomó negatív dologgal, pl. palacsinta és társai... Aztán gondoltam, ha már írok, valami pozitív hangvételt nem ártana megütni... Na de lássuk akkor mi a pálya.

Mi történt a 2 hét alatt? Centikkel még nem tudok szolgálni, de eggyel beljebb tudom kapcsolni az övemet és a hasam se néz úgy ki mintha gyerek lenne benne. :) A minimum súlyom 63,1 kg volt, most a hétvégi családi banzáj miatt 63,5 lett, de majd erről később.

A kondis edzéseket betartottam, de a szar idő miatt a kardio a szobabiciklire korlátozódott, ami nem olyan hatékony mint a futás.. A futással is próbálkoztam egyébként, csak hogy szokjam a törődést, de a futópadon nem volt a legnagyobb élmény. Konkrétan az életemért futottam :) Ez a látványon is tükröződött :) Aki szeretne részesülni az élményben jöjjön el fél 6-ra az M1-be és live show keretében röhöghet egy jót a szerencsétlenen aki alig bír fennmaradni a gépen :) De tényleg, mindig attól fosok, mikor fogok leesni, ha már nem bírja a lábam és félrelépek (na nem úúgy :) ), akkor végem van, bucskázok egyet és különböző zúzódásokkal a padlón kiterülve végzem. A többiek nagy örömére :) Mivel járni akarok oda még egy darabig, ezért nem kéne a hónap lúzere címet elnyerni, ezért (is) próbálkozom a fizika különböző törvényeinek ellenállni és fennmaradni a gépen. Ez van :) Sosem voltam jó futásban, ami egyrészt a különböző testi hibáim miatt van (rossz szív, ferde gerinc és össze-vissza álló csontok), másrészt mert sosem voltam az az atlétikus alkat. Szóval az igazi áttörés az lesz, ha a program végére nem úgy fogok kinézni a futógépen mint egy mozgássérült rinocérosz :)

Az edzésbe már belejöttem amúgy, ha bizonyos kihagyás után elkezdni az ember, az első hét az izomláz jegyében telik, ez most sem volt másképp. Az egy idő után elmúlik, de amikor már nem kínszenvedés megmozdulni, akkor is érzed a fáradtságot az izmaidban, ha rendszeresen használod őket. Ez ezzel jár. De így legalább érzed, hogy csináltál valamit, már ha látszatja nincs is :) A kondis edzés könnyebben megy mint a kardio, az állóképességemmel vannak az igazi problémák, de hát mit várok, a kanapén fekvéstől nem fog tágulni a tüdőm. Szóval az 1 óra szobabiciklivel rendesen megszenvedek, de végig nem bírom egyfolytában, de úgy vagyok vele, hogy a sima biciklivel is gurul az ember ha jön egy kis lejtő, akkor itt is beiktatunk pár lejtőcskét a szobába :)

Az L-carnitin amúgy tényleg használ, (sajnos a szar izű poros jobban..), tegnap az 1 óra bicaj után még elkezdtem súlyzózni meg felüléseket csinálni, tiszta fasza gyereknek éreztem magam :)

Ezek a jó szériák sajna nem szoktak tartósak lenni, olyan hangulatváltozásaim vannak mint egy ötvenes vénlánynak, ami az édességelvonástól van főleg. De szoktam magam jól is érezni, olyankor elkap a béke fíling, és minden olyan egyben van, és szánsájn meg hepinessz. Aztán meg elkap a bőgés egy vaníliás karika miatt...
Na akkor térjünk is át a táplálkozás témakörre.

Naszóval. Lehet, hogy Tomi megb@szna, mert nem minden esetben tartom be az oridzsi lifetiltes étrendet. De nagy vonalakban oké vagyok. A kalóriát sacc per kábé számolom, konyhai mérleg híján, de még jó, hogy a spárban ráírják a dekát is a vonalkód mellé. De próbálok inkább aláesztimálni az 1500 kalóriának. A fő bűnöm a gomolya, ami annyira kurvajó, hogy az elmondhatatlan. A céghez jött egy sajtos bácsi, aki lilahagymás gomolyát is árul, és az valami isteni. Csak 1-1 szeleteket ettem, és így kitartott egy hétig, de már ez is nagy szám volt, mert legszivesebben nekiültem volna és megettem volna együltő helyemben. De a gomolya nem kifejezetten zsírszegény sajt, ezért jut is marad is alapon kiporciózgattam magamnak. És néha kicsi szőlőmag olajat is tettem a kaja alá, amit szintén nem nagyon kéne erőltetni, de mondjuk a rántottát hogy csinálod meg olaj nélkül.

Amúgy ha másért nem, a rejtett főzési tehetségem kiaknázásáért is érdemes volt belekezdeni a programba. Amit azóta csináltam, mind kurvajó lett, tegnap pl. megcsináltam életem legjobb levesét, amit a családi zsűri is jól fogadott :) Szóval tudok én főzni, csak nem akarok ha nem muszáj :)

A családi banzájnak amúgy árnyoldala is volt, amit félve merek csak a nyilvánosság elé tárni, de hát na, be kell vallani a sötét oldalamat is. Szombaton étterembe mentünk, és ettem levest meg másodikat is, ami alapból kizárja, hogy ne legyek tele a végén.. De a levesből legalább nem ettem meg a tésztát, a másodiknak meg fél adag csirkét rendeltem a kedvenc rántott sajtom helyett, amit már félig be is magyaráztam magamnak pedig, hogy csak kicsi panír meg kicsi sajt, mi bajom lehet abból... De hiró voltam és lemondtam róla. Jupííí. De attól függetlenül sajnos jóllaktam, ami egy olyan érzés, amit hírből se kéne ismernem a 10 hét alatt. És ami a legszarabb ilyenkor, hogy a gyomrod azt hiszi, hogy hohóóó, végre megint kapok kaját, ezaz, adjad a bélembe méééég, és követeli az utánpótlást, és a falat kaparod, hogy nem lehet enni utána.

A koplalás amúgy elég szarul megy, hétköznap még nem is olyan gáz, mert a munka és a napi ritmus miatt jobban kibírja az ember, meg nincs kísértés, úgyis csak annyit lehet enni amennyit elhoztam magammal. De hétvégén, amikor otthon ülök, és a hűtő tartalmán pörög állandóan az agyam, és amikor filmezünk vagy akármi, akkor mindig kéne egy kis nasi, na akkor kész tudok lenni. Múlt héten a túrós palacsinta készített ki, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, és majd megvesztem érte, most meg a vaníliás karika...
A vendégeknek kiraktam egy csomag vaníliás karikát, hagy egyék (jó házigazda vagyok mi? :) ), és ott volt két napig előttem, az illata és a látványa, ott volt az agyamban, és nem kaphattam meg, ott volt egy karnyújtásnyira az egyik kedvenc édességem és nem ehettem belőle... Hát ez felért egy kínzással. Nem kívánom senkinek, komolyan. Brutális.

Így jár egy szénhidrátfüggő akitől eltiltják a drogját. Tipikus elvonási tünetek. Ilyen lehet egy alkoholistának is, amikor valaki borozik előtte... Kíváncsi leszek, a program végére át fog-e tudni állni a szervezetem a fehérje alapú étrendre. Anyám, mint szorgalmas paleós (aki nem tudná - paleolit táplálkozás, ami azt jelenti: no cukor, no liszt, no tejtermék, no krumpli, no kukorica, no hüvelyesek...), azt mondta, neki kellett 3-4 hónap ahhoz, hogy ne kívánja úgy a szénhidrátot... Mondom köszii, biztató.

Hát így állunk, sok pozitívval asszem nem tudtam szolgálni, de reméljük az idő múlásával jönnek az eredmények, meg a móka kacagás.

Azért hogy ne legyünk teljesen kilátástalanok, jöjjön most az általam nagyra becsült Szendi Gábor, aki szerint a sport igencsak jótékony és depresszió ellenes tevékenység hosszú távon. Boldogtalanság és evolúció c. könyvéből idézek (vigyázat, tudományos kifejezések repkednek felelőtlenül):

/Akik a végére valami mást vártak volna: nem, sajnálom, nincsenek segges fotók :)/

Kedves Mindenki!

Először is néhány szót magamról..

Bori vagyok, 27 éves, Miskolcon lakom, és a mai naptól megváltozik az életem...
Na igen, ezt könnyű mondani, de mi is itt a lényeg? Akkor elmondom mi volt eddig.

Van egy külső szemlélő számára jó életem, amit én is annak mondtam eddig, de néhány dolog azért motoszkált a fejemben. Minek is fogyasztom a drága oxigént? Azért, hogy minden nap munka utána fáradtan hazaessek és dögöljek a kanapén? Hol van itt a cél, hol a kihívás? Van egy pont, amikor az ember már elérte amit el kellett érnie.. Megvan a diploma, megvan az állás, megvan a pasi, a közös élet, na és akkor mi jön ezután? Köszi, gyereket nem akarok még egy darabig.. Elégedett vagy azzal, amit elértél, de biztos, hogy csak erre vagy hivatott? Hogy termeld a GDP-t majd a kölyköket, csak hogy legyen mit letenni a társadalom asztalára? Valami kell, valami, ami hajt előre, ami megakadályozza, hogy belesüllyedj az élet posványába.. De ezt a problémát azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom, mindenki ismeri és a saját szintjén harcol (vagy nem) vele. Kinek milyen megoldás jut. Van aki izgalmakat keres és félrekefél, van aki karrierista lesz és átgázol mindenkin, van aki az egyszerűbb megoldást választja és megtalálja a piás üveget.. De az élet legfőbb és mindvégig megoldhatatlan kérdése mindenki felett ott lebeg: mi a szarért vagyok én itt? Annak a legegyszerűbb, aki a vallásban talál megnyugvást, a hit ugyanis hatékonyan képes elfedni az ilyen dilemmákat és egy kézenfekvő magyarázatot adni a pórnép kezébe. De a mai racionalista világban ez már nem tudja kielégíteni az emberek kíváncsiságát. Mivel senki nem hisz el semmit, amíg a saját bőrén meg nem tapasztalja. És mivel Istennek már nem szokása megmutatni magát, ezért az emberek elfordultak tőle.

Mégis mi lehet az, amiben megnyugvást találhat a 21. század nyughatatlan embere? Aki folyton kérdez, de választ nem talál? Akinek csak ideig-óráig mutatkozhat meg a boldogság? Aki inkább beletörődik a nihillbe, mint hogy saját maga keresse meg a válaszokat?
Csak egyetlen dologban, önmagában. Minden itt van bennünk, csak rá kell jönnünk, hogy találjunk rá.. De mivel ehhez is lusták vagyunk, az élet folyamatosan küldi a seggberúgásokat, hogy nesze öcsém, lépj már tovább. De neem, ebből nem vagyunk hajlandóak érteni, és inkább folytatjuk a megszokott szarságainkat, ahelyett, hogy valami érdemi dolgot tegyünk a legfontosabbért, saját magunkért! Inkább ülünk a jóó meleg kakában, mintsem hogy egy kis erőfeszítést tegyünk a jobb élet reményében.

Na valami ilyesmi mozgolódott a kis fejecskémben, amikor jött az univerzumtól a Jel, ami telibe talált, és megmutatta az utat. Ez a jel pedig nem más, mint a LifeT!lt, és az elv, amit képvisel. Először ezzel a cikkel találkoztam szembe, és abszolút azonosulni tudtam vele.
"Elérni valamit az életben kizárólag küzdéssel, folyamatosan megújuló célokkal és soha véget nem érő akarattal lehet, nem pedig elfogadással és megalkuvással, mert a fostalicska életed elfogadásával csak a megtörtek kórházában lesz helyed, ahonnan már csak pár lépés a társadalmi ravatal. Az életedet  jelek százai szegélyezik, amik folyamatosan segítenek téged az utadon ha rossz irányban mennél, és figyelmeztetnek téged ha hagyod, ha képes vagy szembesülni, és ha hajlandó vagy észrevenni azokat."
Ez a csávó tudja a frankót, és nem fél megmondani! Gondoltam magamban. Aztán megnéztem, mi is ez tulajdonképpen. Közben folyamatosan érlelődött bennem a gondolat, hogy én is a részese akarok lenni, hiszen én is mindig a megalkuvás ellen voltam, most mért tenném? Meg akarom tapasztalni a határaimat, az akaraterőmet, és hogy mi bontakozik ki bennem ezeknek a hatására.. Feljebb szeretnék lépni egy szintet, és érzem, hogy ehhez most a fizikai síkon kell teljesítenem, hogy aztán a lelki is követni tudja.

Na de még mindig nem tudjuk mi is ez az egész. (Igen, tudom, sok a rizsa.)
A Lifetilt egy életmód program, vagy nevezhetjük póriasabban fogyókúrának is.. Egy bizonyos időtartamon belül jelentős változást képes produkálni, csak nézzétek meg a slimek eredményeit. Én a 70 napos programot fogom követni, heti 4 edzéssel és kalóriamegvonásos diétával. 70 nap, azaz 10 hét böjtölés, és mozgás végkimerülésig. Nem lesz könnyű, de senki se mondta, hogy az. Nem is az benne a lényeg. Ha könnyű lenne, ugyan mi értelme lenne? Akkor nem lennének dagadt emberek és önbizalomhiányos csajok. Akkor nem tudnád felmutatni magadnak, hogy igen, megcsináltam, faszagyerek vagyok! Akinek ennyi nem elég, olvasgassa szépen Bence írásait, annál jobb motiváció nem is kell! A szemedbe mondja a legsötétebb gondolataidat, szembesít a gyengeségeiddel, és vagy belátod, vagy szembefordulsz vele és fikázod ahol csak éred. De attól még tudod, hogy igazat beszél..

És miért ez, miért nem valami más? Miért van ez nagyobb hatással az emberekre, mint a többi? Mert a mai koncepciótlan világunkban szükségünk van valami kapaszkodóra, valamire, ami utat mutat, amiben bízni lehet, és amit a magadénak érzel. Nekem ez mind sikerült, és remélem, hogy a példámat látva nektek is fog! Ha más nem is, legalább a felismerés, hogy mindig van mit tenni az öntudatosabb, kellemesebb, szebb élet reményében.

És akkor tiltesekhez híven legyünk következetesek, a "lifetilt nemzedék" tagjaihoz hasonlóan én is publikálom a kezdeti állapotokat, és bizonyos időszakonként az update-eket. Szóval nem kell megijedni, a before képek következnek.