Kedves Mindenki!

Először is néhány szót magamról..

Bori vagyok, 27 éves, Miskolcon lakom, és a mai naptól megváltozik az életem...
Na igen, ezt könnyű mondani, de mi is itt a lényeg? Akkor elmondom mi volt eddig.

Van egy külső szemlélő számára jó életem, amit én is annak mondtam eddig, de néhány dolog azért motoszkált a fejemben. Minek is fogyasztom a drága oxigént? Azért, hogy minden nap munka utána fáradtan hazaessek és dögöljek a kanapén? Hol van itt a cél, hol a kihívás? Van egy pont, amikor az ember már elérte amit el kellett érnie.. Megvan a diploma, megvan az állás, megvan a pasi, a közös élet, na és akkor mi jön ezután? Köszi, gyereket nem akarok még egy darabig.. Elégedett vagy azzal, amit elértél, de biztos, hogy csak erre vagy hivatott? Hogy termeld a GDP-t majd a kölyköket, csak hogy legyen mit letenni a társadalom asztalára? Valami kell, valami, ami hajt előre, ami megakadályozza, hogy belesüllyedj az élet posványába.. De ezt a problémát azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom, mindenki ismeri és a saját szintjén harcol (vagy nem) vele. Kinek milyen megoldás jut. Van aki izgalmakat keres és félrekefél, van aki karrierista lesz és átgázol mindenkin, van aki az egyszerűbb megoldást választja és megtalálja a piás üveget.. De az élet legfőbb és mindvégig megoldhatatlan kérdése mindenki felett ott lebeg: mi a szarért vagyok én itt? Annak a legegyszerűbb, aki a vallásban talál megnyugvást, a hit ugyanis hatékonyan képes elfedni az ilyen dilemmákat és egy kézenfekvő magyarázatot adni a pórnép kezébe. De a mai racionalista világban ez már nem tudja kielégíteni az emberek kíváncsiságát. Mivel senki nem hisz el semmit, amíg a saját bőrén meg nem tapasztalja. És mivel Istennek már nem szokása megmutatni magát, ezért az emberek elfordultak tőle.

Mégis mi lehet az, amiben megnyugvást találhat a 21. század nyughatatlan embere? Aki folyton kérdez, de választ nem talál? Akinek csak ideig-óráig mutatkozhat meg a boldogság? Aki inkább beletörődik a nihillbe, mint hogy saját maga keresse meg a válaszokat?
Csak egyetlen dologban, önmagában. Minden itt van bennünk, csak rá kell jönnünk, hogy találjunk rá.. De mivel ehhez is lusták vagyunk, az élet folyamatosan küldi a seggberúgásokat, hogy nesze öcsém, lépj már tovább. De neem, ebből nem vagyunk hajlandóak érteni, és inkább folytatjuk a megszokott szarságainkat, ahelyett, hogy valami érdemi dolgot tegyünk a legfontosabbért, saját magunkért! Inkább ülünk a jóó meleg kakában, mintsem hogy egy kis erőfeszítést tegyünk a jobb élet reményében.

Na valami ilyesmi mozgolódott a kis fejecskémben, amikor jött az univerzumtól a Jel, ami telibe talált, és megmutatta az utat. Ez a jel pedig nem más, mint a LifeT!lt, és az elv, amit képvisel. Először ezzel a cikkel találkoztam szembe, és abszolút azonosulni tudtam vele.
"Elérni valamit az életben kizárólag küzdéssel, folyamatosan megújuló célokkal és soha véget nem érő akarattal lehet, nem pedig elfogadással és megalkuvással, mert a fostalicska életed elfogadásával csak a megtörtek kórházában lesz helyed, ahonnan már csak pár lépés a társadalmi ravatal. Az életedet  jelek százai szegélyezik, amik folyamatosan segítenek téged az utadon ha rossz irányban mennél, és figyelmeztetnek téged ha hagyod, ha képes vagy szembesülni, és ha hajlandó vagy észrevenni azokat."
Ez a csávó tudja a frankót, és nem fél megmondani! Gondoltam magamban. Aztán megnéztem, mi is ez tulajdonképpen. Közben folyamatosan érlelődött bennem a gondolat, hogy én is a részese akarok lenni, hiszen én is mindig a megalkuvás ellen voltam, most mért tenném? Meg akarom tapasztalni a határaimat, az akaraterőmet, és hogy mi bontakozik ki bennem ezeknek a hatására.. Feljebb szeretnék lépni egy szintet, és érzem, hogy ehhez most a fizikai síkon kell teljesítenem, hogy aztán a lelki is követni tudja.

Na de még mindig nem tudjuk mi is ez az egész. (Igen, tudom, sok a rizsa.)
A Lifetilt egy életmód program, vagy nevezhetjük póriasabban fogyókúrának is.. Egy bizonyos időtartamon belül jelentős változást képes produkálni, csak nézzétek meg a slimek eredményeit. Én a 70 napos programot fogom követni, heti 4 edzéssel és kalóriamegvonásos diétával. 70 nap, azaz 10 hét böjtölés, és mozgás végkimerülésig. Nem lesz könnyű, de senki se mondta, hogy az. Nem is az benne a lényeg. Ha könnyű lenne, ugyan mi értelme lenne? Akkor nem lennének dagadt emberek és önbizalomhiányos csajok. Akkor nem tudnád felmutatni magadnak, hogy igen, megcsináltam, faszagyerek vagyok! Akinek ennyi nem elég, olvasgassa szépen Bence írásait, annál jobb motiváció nem is kell! A szemedbe mondja a legsötétebb gondolataidat, szembesít a gyengeségeiddel, és vagy belátod, vagy szembefordulsz vele és fikázod ahol csak éred. De attól még tudod, hogy igazat beszél..

És miért ez, miért nem valami más? Miért van ez nagyobb hatással az emberekre, mint a többi? Mert a mai koncepciótlan világunkban szükségünk van valami kapaszkodóra, valamire, ami utat mutat, amiben bízni lehet, és amit a magadénak érzel. Nekem ez mind sikerült, és remélem, hogy a példámat látva nektek is fog! Ha más nem is, legalább a felismerés, hogy mindig van mit tenni az öntudatosabb, kellemesebb, szebb élet reményében.

És akkor tiltesekhez híven legyünk következetesek, a "lifetilt nemzedék" tagjaihoz hasonlóan én is publikálom a kezdeti állapotokat, és bizonyos időszakonként az update-eket. Szóval nem kell megijedni, a before képek következnek.

Hát kéremszépen, ebből kell gazdálkodni, aztán lécci mindenki képzelje maga elé az after képeket, amint csinos formás és cingár alakkal fogok vigyorogni a kamera előtt. Ha másért nem, már ezért is kénytelen leszek így tenni, hogy nehogy csalódjatok bennem, drága közönségem! :)