2 hét. Ennyi telt el a kezdetek óta. Aki eddig hiányolt, annak üzenem, hogy még élek, és nem tűntem el a pizzák és csokikák világába (pedig nem lett volna ellenemre..), csak 1 hét után még nem láttam sok változást, meg a gondolataim tele voltak csomó negatív dologgal, pl. palacsinta és társai... Aztán gondoltam, ha már írok, valami pozitív hangvételt nem ártana megütni... Na de lássuk akkor mi a pálya.

Mi történt a 2 hét alatt? Centikkel még nem tudok szolgálni, de eggyel beljebb tudom kapcsolni az övemet és a hasam se néz úgy ki mintha gyerek lenne benne. :) A minimum súlyom 63,1 kg volt, most a hétvégi családi banzáj miatt 63,5 lett, de majd erről később.

A kondis edzéseket betartottam, de a szar idő miatt a kardio a szobabiciklire korlátozódott, ami nem olyan hatékony mint a futás.. A futással is próbálkoztam egyébként, csak hogy szokjam a törődést, de a futópadon nem volt a legnagyobb élmény. Konkrétan az életemért futottam :) Ez a látványon is tükröződött :) Aki szeretne részesülni az élményben jöjjön el fél 6-ra az M1-be és live show keretében röhöghet egy jót a szerencsétlenen aki alig bír fennmaradni a gépen :) De tényleg, mindig attól fosok, mikor fogok leesni, ha már nem bírja a lábam és félrelépek (na nem úúgy :) ), akkor végem van, bucskázok egyet és különböző zúzódásokkal a padlón kiterülve végzem. A többiek nagy örömére :) Mivel járni akarok oda még egy darabig, ezért nem kéne a hónap lúzere címet elnyerni, ezért (is) próbálkozom a fizika különböző törvényeinek ellenállni és fennmaradni a gépen. Ez van :) Sosem voltam jó futásban, ami egyrészt a különböző testi hibáim miatt van (rossz szív, ferde gerinc és össze-vissza álló csontok), másrészt mert sosem voltam az az atlétikus alkat. Szóval az igazi áttörés az lesz, ha a program végére nem úgy fogok kinézni a futógépen mint egy mozgássérült rinocérosz :)

Az edzésbe már belejöttem amúgy, ha bizonyos kihagyás után elkezdni az ember, az első hét az izomláz jegyében telik, ez most sem volt másképp. Az egy idő után elmúlik, de amikor már nem kínszenvedés megmozdulni, akkor is érzed a fáradtságot az izmaidban, ha rendszeresen használod őket. Ez ezzel jár. De így legalább érzed, hogy csináltál valamit, már ha látszatja nincs is :) A kondis edzés könnyebben megy mint a kardio, az állóképességemmel vannak az igazi problémák, de hát mit várok, a kanapén fekvéstől nem fog tágulni a tüdőm. Szóval az 1 óra szobabiciklivel rendesen megszenvedek, de végig nem bírom egyfolytában, de úgy vagyok vele, hogy a sima biciklivel is gurul az ember ha jön egy kis lejtő, akkor itt is beiktatunk pár lejtőcskét a szobába :)

Az L-carnitin amúgy tényleg használ, (sajnos a szar izű poros jobban..), tegnap az 1 óra bicaj után még elkezdtem súlyzózni meg felüléseket csinálni, tiszta fasza gyereknek éreztem magam :)

Ezek a jó szériák sajna nem szoktak tartósak lenni, olyan hangulatváltozásaim vannak mint egy ötvenes vénlánynak, ami az édességelvonástól van főleg. De szoktam magam jól is érezni, olyankor elkap a béke fíling, és minden olyan egyben van, és szánsájn meg hepinessz. Aztán meg elkap a bőgés egy vaníliás karika miatt...
Na akkor térjünk is át a táplálkozás témakörre.

Naszóval. Lehet, hogy Tomi megb@szna, mert nem minden esetben tartom be az oridzsi lifetiltes étrendet. De nagy vonalakban oké vagyok. A kalóriát sacc per kábé számolom, konyhai mérleg híján, de még jó, hogy a spárban ráírják a dekát is a vonalkód mellé. De próbálok inkább aláesztimálni az 1500 kalóriának. A fő bűnöm a gomolya, ami annyira kurvajó, hogy az elmondhatatlan. A céghez jött egy sajtos bácsi, aki lilahagymás gomolyát is árul, és az valami isteni. Csak 1-1 szeleteket ettem, és így kitartott egy hétig, de már ez is nagy szám volt, mert legszivesebben nekiültem volna és megettem volna együltő helyemben. De a gomolya nem kifejezetten zsírszegény sajt, ezért jut is marad is alapon kiporciózgattam magamnak. És néha kicsi szőlőmag olajat is tettem a kaja alá, amit szintén nem nagyon kéne erőltetni, de mondjuk a rántottát hogy csinálod meg olaj nélkül.

Amúgy ha másért nem, a rejtett főzési tehetségem kiaknázásáért is érdemes volt belekezdeni a programba. Amit azóta csináltam, mind kurvajó lett, tegnap pl. megcsináltam életem legjobb levesét, amit a családi zsűri is jól fogadott :) Szóval tudok én főzni, csak nem akarok ha nem muszáj :)

A családi banzájnak amúgy árnyoldala is volt, amit félve merek csak a nyilvánosság elé tárni, de hát na, be kell vallani a sötét oldalamat is. Szombaton étterembe mentünk, és ettem levest meg másodikat is, ami alapból kizárja, hogy ne legyek tele a végén.. De a levesből legalább nem ettem meg a tésztát, a másodiknak meg fél adag csirkét rendeltem a kedvenc rántott sajtom helyett, amit már félig be is magyaráztam magamnak pedig, hogy csak kicsi panír meg kicsi sajt, mi bajom lehet abból... De hiró voltam és lemondtam róla. Jupííí. De attól függetlenül sajnos jóllaktam, ami egy olyan érzés, amit hírből se kéne ismernem a 10 hét alatt. És ami a legszarabb ilyenkor, hogy a gyomrod azt hiszi, hogy hohóóó, végre megint kapok kaját, ezaz, adjad a bélembe méééég, és követeli az utánpótlást, és a falat kaparod, hogy nem lehet enni utána.

A koplalás amúgy elég szarul megy, hétköznap még nem is olyan gáz, mert a munka és a napi ritmus miatt jobban kibírja az ember, meg nincs kísértés, úgyis csak annyit lehet enni amennyit elhoztam magammal. De hétvégén, amikor otthon ülök, és a hűtő tartalmán pörög állandóan az agyam, és amikor filmezünk vagy akármi, akkor mindig kéne egy kis nasi, na akkor kész tudok lenni. Múlt héten a túrós palacsinta készített ki, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, és majd megvesztem érte, most meg a vaníliás karika...
A vendégeknek kiraktam egy csomag vaníliás karikát, hagy egyék (jó házigazda vagyok mi? :) ), és ott volt két napig előttem, az illata és a látványa, ott volt az agyamban, és nem kaphattam meg, ott volt egy karnyújtásnyira az egyik kedvenc édességem és nem ehettem belőle... Hát ez felért egy kínzással. Nem kívánom senkinek, komolyan. Brutális.

Így jár egy szénhidrátfüggő akitől eltiltják a drogját. Tipikus elvonási tünetek. Ilyen lehet egy alkoholistának is, amikor valaki borozik előtte... Kíváncsi leszek, a program végére át fog-e tudni állni a szervezetem a fehérje alapú étrendre. Anyám, mint szorgalmas paleós (aki nem tudná - paleolit táplálkozás, ami azt jelenti: no cukor, no liszt, no tejtermék, no krumpli, no kukorica, no hüvelyesek...), azt mondta, neki kellett 3-4 hónap ahhoz, hogy ne kívánja úgy a szénhidrátot... Mondom köszii, biztató.

Hát így állunk, sok pozitívval asszem nem tudtam szolgálni, de reméljük az idő múlásával jönnek az eredmények, meg a móka kacagás.

Azért hogy ne legyünk teljesen kilátástalanok, jöjjön most az általam nagyra becsült Szendi Gábor, aki szerint a sport igencsak jótékony és depresszió ellenes tevékenység hosszú távon. Boldogtalanság és evolúció c. könyvéből idézek (vigyázat, tudományos kifejezések repkednek felelőtlenül):

/Akik a végére valami mást vártak volna: nem, sajnálom, nincsenek segges fotók :)/