5 kg zsír... Ennyi ment le rólam pár hónap alatt. Na jó, 4,5 ha a program kezdetétől számoljuk.
60.3 kg voltam reggel... Volt ez már kevesebb is, de az 59-es álomhatárt nem sikerült átlépnem. Pedig átléphettem volna, ha nem engedek a kísértésnek annyi alkalommal..

Nem volt egyszerű. Nem volt egyszerű, hogy rávegyem magam a mozgásra, hogy lemenjek futni, hogy lefussam azt amit kell, hogy visszafogjam a kaját, hogy ne egyek félre és hogy ellen tudjak állni. Ez ment a legnehezebben. Amikor ott van előttem, és nem ehetem meg. Túl nagy volt a kísértés. Ahogy telt az idő, annál nagyobb. Az eleje a legkönnyebb. Akkor még fel van töltve az ember, egy pár hét után még nem hiányzik úgy a kaja. Akkor még emlékszel arra, milyen volt jól lakni. Aztán kiürülsz. És akkor átkapcsolsz drogos üzemmódra. Kitölti minden gondolatodat az anyag, számolod a perceket, hogy mikor férhetsz hozzá legközelebb, és mi az ami jó is és bele is fér. Mi az ami ki is elégít, de nem is nagy bűn.. De semmi nem elégíthet ki igazán. Mert ha igen, másnap szépen felkúszik a mérleg nyelve. És akkor jön a bűntudat. A bűntudat utáni szenvedős edzések, és a reménykedés másnap, hogy nem kúrtad el véglegesen. Nem egyszerű, ezt tudtam az elején is. De nem tudtam, hogy ennyire.. Csak az tudja, aki végigcsinálja. És most nem a mellem akarom verni, hogy milyen fasza gyerek vagyok. Mert akkor lennék az, ha vasemberként mindent szabályt betartva csináltam volna végig ezt a majdnem 3 hónapot. De az anyag sokszor erősebb volt, mint én.

Csodálom azokat, akik úgy jönnek ki egy programból, hogy győztek minden téren. Hogy megszerették a futást, és legyőzték az éhséget.. Hogy legyőzték a démonaikat. Az én démonaim csak ideig-óráig vonultak be az árnyékba, hogy kicsit úgy érezzem, szabad vagyok. De lehet, hogy ez a többiekkel is így van, csak ezt elfelejtik megemlíteni? Az élet folyamatos küzdelem a végső szabadságért, és nagyon kevesek elég erősek és kitartóak ahhoz, hogy tényleg elérjék.

Tegnap este megnéztük az Eat, pray, love c. filmet. Nem egy mai darab már, de mivel semmi nem történik véletlenül, ezt a filmet pont tegnap kellett megnéznem. Sok igazság van benne, annak ellenére, hogy ilyen tinglitangli nőcis filmnek tűnik. A fizikai élvezetektől indul a lelki felé. A főszereplő csaj önismereti útjáról szól. Először kiélvezi az ízeket, a földi örömöket, aztán a világ és önmaga mélyebb megismerése felé fordul. Mindannyian ezen megyünk keresztül. Eljön az életünkben egy pont, amikor rájövünk, hogy nem is tudjuk, kik vagyunk. Szerepeket játszunk, jó gyerekek, társak, munkaerők, kollégák, állampolgárok vagyunk. Vagy éppen rossz, ki hogy áll hozzá. De tényleg ezek a szerepek vagyunk mi? És akkor elkezdünk keresni. Nem mindenkinek van alkalma bejárni ilyenkor a világot, de nem is kell. Ott van minden bennünk, csak rá kell találni. Kihívások, és kapcsolatok útján. Ahogy a csaj is mondta, minden ember akivel találkozol, tanítómester. Mindenki hat rád, hol támogató, hol szembesítő szerepben. Általában aki idegesít, annak az az oka, hogy a saját hibáidat látod meg benne. Kihívások nélkül pedig nem lenne fejlődés. Az az igazi önismeret. Honnan tudtam volna, hogy hogy fogok reagálni lelkileg 77 nap diétára, amíg nem próbálom ki? Never choose the easy way, choose the right way...

Nagyon tanulságos volt ez az időszak. És itt nem is az a lényeg, hogy megtanultam főzni (jobban), meg már nem úgy futok mint egy mozgássérült rinocérosz :) Persze ezek is számítanak. Amikor belekezdtem a programba, határozottan éreztem, hogy eddig bezárt kapuk fognak megnyílni előttem általa. Hogy változni fogok, és hogy változni fognak a dolgok körülöttem. Hogy közelebb kerülök ahhoz, amit mindig is akartam. Magamhoz.

Eat, pray, love... Ezek fontos dolgok, egyiket sem szabad alábecsülni. De túlbecsülni sem. A filmben is elhangzott, hogy a legfontosabb az egyensúly. Ha meg tudod találni a középutat, akkor tudsz csak harmóniát teremteni magad körül. Ez a 77 nap nekem minden volt, csak harmónia nem. De nem is az volt a célja. A célja a megtapasztalás volt. Az evés igen fontos dolog az életemben, és elvették tőlem az élvezetét, és vágytam rá, mint a piás az üveg után... És ez a vágy nem múlt el, sőt, egyre erősödött. Hiába ettem kevesebbet, hiába kellett volna beszűkülni a gyomromnak... A nemevés szelleme folyamatosan ott körözött a fejem felett. Most viszont, hogy vége, a zabálás szelleme váltotta fel.. Bevallom a mai napom és ez a pár nap szabadság nem az önmegtartóztatás jegyében fog telni... Hanem a csokik meg a tészták jegyében :) De utána, amikor már feltöltődtem, az arany középútra fogok törekedni. Sok hasznos gyakorlati dolgot is tanultam, amivel össze fogom tudni egyeztetni az egészséges és mértékletes életmódot az ízek élvezetével. Nem 1000 kalórián fogok élni, de nem is 2000-en, és a mozgással kombinálva nagyon merek reménykedni benne, hogy meg fogom tudni tartani azt, amit elértem.

Ezúton szeretném megköszönni Bencének és a Lifetiltnek, hogy elindított ezen az úton. Ha már háromszavas szlogeneknél tartunk, az enyém ez lenne: Read, feel, live... Az írás az, ami a lelkemig hatol, és ami elülteti a magot. Ami aztán szépen kicsírázik és testet ölt a való világban, vagyis az én világomban, érzések formájában. Érzem, tudom, hogy mit kell tennem, ahogy akkor is éreztem, amikor a Lifetiltet olvastam. Tudtam, hogy ez az az út amire most rá kell lépnem. De nem elég tudni valamit, csinálni is kell. Mert addig semmi hiteled nincs, amíg csak beszélsz, tettek nélkül teljesen felesleges bármit is mondani. Élni kell az álmaidat, még hogy ha a valóságban inkább rémálomnak tűnik is. Máshogy nem fogsz tudni feljebb jutni, és beljebb önmagadban sem.

Ennyi voltam, ennyit tudtam produkálni, de a kudarcaimmal együtt is büszke vagyok arra, hogy végigcsináltam, és hogy most meg tudtam írni ezt nektek. Remélem a sztorim nektek is segíteni tud egy kicsit abban, hogy egy kicsit közelebb kerülhessetek a középpontotokhoz.. Ahol béke van és nyugalom, és egy folyamatos belső mosoly, ha magadra nézel :)

Persze jönnek az elmaradhatatlan képek:

És az adatok:

U.i.: Más jellegű írások hatására megfogalmazódott bennem egy alternatív technika, a kevésbé hard way alkalmazása terén... Ennek a kipróbálásához idő kell, de ha sikerül, mindenképpen közzé teszem, és leteszteljük mindenki nagy örömére :)