Tegnap hazamentem, és az alábbi párbeszéd zajlott anyám és köztem:

A: Vettem szalonnát, egyél.
B: Nem ehetek szalonnát, diétázom.
A: De ez abált, ez finom.
B: ...

Aztán persze kifejtettem neki, hogy az egy dolog hogy mi finom, kb semmit nem ehetek ami finom...

Aztán mielőtt elindultam:

B: Ugye hogy látszik, hogy fogytam??
A: Hááát... (tanácstalan fej)
B: Erre a kérdésre azt kell válaszolni, hogy igen!
A: Igen!

Mondom köszi :)

De a másik oldal se jobb, a kedves párom ugyanis hízókúrán van, és a legfaszább édességekkel van körülvéve, ami nem is lenne baj, ha megenné (lehetőleg úgy hogy ne lássam), aztán elpakolná. De nem, ott van végig a szemem előtt a drog, és álljam meg hogy ne nyúljak bele főleg amikor senki se látja... De megállom, mert fasza gyerek vagyok, és magam előtt nem akarok beégni főleg... De amikor meglátom, rám jön a kívánás, és úgy is eszek valamit, amit lehet, de ami nélkül még éppenséggel meglettem volna..

De összességében jól állok, pedig kezdek egyre kompromisszumosabb kajákat enni, de úgy látszik így is működik, sőt! Újabban tömör homemade barna kenyéren és gyümölcsrizsen (!) élek, és reggel 61.3 kg voltam! (Tegnap reggel 61.9...) Ezt hogy csináltam, nemtom, de felettébb örülnék ha tartható lenne a gyümölcsrizs kúra :D Amúgy nyugi, módosítottam egy "kicsit" a recepten, barna rizsből és 0 kalóriás eritritből (természetes édesítő) csináltam (de még így is csak alig édes), szóval tök kevés kalória van benne (63,5 kcal/100 g). De persze ebből se lehet teleenni magam. De mostanában 1200-1300 kalória körül jön ki egy nap. Azt akarom elérni, hogy úgy tudjak fogyni, hogy közben nem éhezek, mert az idegeim újabban nem nagyon tolerálják a minimál kosztot. De ha ezt az ütemet sikerülne fenntartani (ami túl szép lenne hogy igaz legyen, na meg el is fogynék a végére), nem sokáig kéne éhezni az tuti :)

De basszus, mikor voltam én ennyi utoljára??? 14 éves koromban kb...